Egész életemben sokat foglalkoztattak a léttel kapcsolatos kérdések. Tulajdonképpen már kisgyerekkoromban azon gondolkodtam a legtöbbet, hogy mi az ember, mi Isten, mi az élet, mi a halál, mi ezek kapcsolata. Aztán művész lettem, ráadásul végül két területen is alkotok, de továbbra is minden érdekelt, így további diplomákat szereztem, és hamarosan doktori fokozatot is szerzek. Ez az örök szomjúság a tudásra nagyon szépen hangzik, de belülről megélve sokszor komoly teher. Elkezdtem elfáradni a saját intellektuális mohóságomban és az érzelmi hullámzásaimban, ezért elhatároztam, hogy letisztítom a rendszert, mielőtt a sors egy jótékony hatású összeomlással válaszolna a kimerültségemre. Ekkor jött szembe a YouTube-on Dínó (Dienes István) egyik videója, szóval azért tanultam meg a TM-et, mert Dínó azt mondta, hogy ez a rendrakás tudattechnikája: egy út ahhoz, hogy az ember belülről lássa a szerkezet működését, anélkül, hogy szétszedné és újra összerakná. Nem így fogalmazott, de pontosan erre az égető vágyamra válaszolt.

A TM-mel kapcsolatosan igazából nem voltak konkrét elvárásaim, csak a rend maga, amire vágytam. Nem képzeltem el, hogy ez a rendrakás hogyan történjen majd meg, nem akartam irányítani a folyamatot. Bizalmat szavaztam, és csináltam, amit a tanáraim mondtak. Ez már önmagában nagyon felszabadító volt, nem beszélve a „hatásról”.

Mire elmentem TM-et tanulni, már elég sokat foglalkoztam olyan dolgokkal, amelyek segítik az önreflexiót, az önismeretet, már sokszor megtapasztaltam és tudatosítottam azt, hogy ha az ember az élete egyik területén akár csak egy kicsit is változtat, akkor az az egész életére kihatással lesz, és észrevétlenül vagy látványosan, de minden más is változni fog. Tehát úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, úgy és akkor, ahogy az életem adja, én pedig nem gondolkodtam ezen tovább, csak csináltam.

A TM hozta az elvárt eredményt, sőt. Szelíden, gyöngéden, de nagyon mélyen és nagyon szépen. Aki sokat dolgozik számítógépen, az tudja, hogy a használat élményét tekintve mi a különbség a gép állapotában a rendszertisztítás előtt és után. A szoftver frissül, vagy akár marad is, a hardver ugyanaz, a programok ugyanazok, szóval nem a feltételek változnak meg, hanem az, ahogyan a rendszer az adott feltételek mellett működik. Felszabadultabb, gyorsabb, pontosabb, koncentráltabb, hatékonyabb lett, és ami talán a legszebb az egészben, hogy mindezt sokkal, de sokkal könnyedebben, mint előtte.

A testem állapotában, ami feltűnően más, hogy ugyanazok a betegségek, amelyek régen nagyon mélyre mentek, sokáig nyúztak és hosszan nyomot hagytak, most sokkal gyorsabban lefutnak, enyhébb tünetekkel, és utána sokkal gyorsabban visszanyerem az erőmet.

A szellemi állapotomat tekintve a fejemben józanság és letisztultság jelent meg és ez nem párosul ürességérzéssel. Az érzelmi életemből pedig elmaradnak a nagy mélységek és nagy magasságok és van helyette egy stabil, erős, derűszínű, életízű békesség. Ez talán a legizgalmasabb az egészben. Hogy nem kell nagyon szomorúnak vagy nagyon vidámnak lenni ahhoz, hogy bejárhassam a teljes érzelmi spektumomat. Lehetek kiegyensúlyozottan jól és mégis teljesen telve eleven érzelmekkel. Talán ez volt az egyik legnagyobb félelmem mindig is a kiegyensúlyozott és igazán jól működő élettel kapcsolatban, hogy elvesztem az intenzív és mély érzelmi világomat, amit viszont a legértékesebb részemnek tartok, mert a legtöbb erőmet innen nyerem.

Az emberekkel való kapcsolatom is sokkal természetesebben és könnyedebben kezd működni. Egyrészt nem terhelem meg őket fölösleges érzelmi hullámzásokkal -vagy nem vonulok magányba túl sok időre ugyanez miatt – másrészt kioldódott belőlem a bizonyítási kényszer, hogy mindenkinek meg kell felelnem, vagy másoknak meg kell felelniük nekem.

A konfliktuskezelés is megváltozott: olyan ez, mint a betegség, ha van is, nem megy olyan mélyre, nem tépáz meg annyira és sokkal hamarabb elmúlik a hatása. Őszintén szólva azonban már alig vannak konfliktusaim.

A munkabírás területén a változás inkább abban érhető tetten, hogy sokkal kevesebb a fölösleges kör, több tér nyílik a könnyedségnek és az élvezetnek, és ez mégsem megy a hatékonyság rovására. Ez számomra különösen felszabadító felismerés: lehet sokat létrehozni és hatékonynak lenni úgy, hogy közben az ember laza és jókedvű. 

A környezetem észrevette, hogy több időt szánok olyan dolgokra is, amikre korábban nem, hogy nem tulajdonítok akkora jelentőséget egyes dolgoknak, és hogy felszabadultabb vagyok. Ezáltal könnyebb hozzám kapcsolódni a teljesítmény, a problémamegoldás, a művészet és egyéb „az élet nagy dolgain” túl is. 

Ha egy szóban kellene fogalmazni, mit adott a TM: a letisztulás és a felszabadulás között hezitálok, mindkettőt. 

Mindenkinek ajánlom, sőt igazából kifejezetten keresem a lehetőséget, hogy ajánlhassam. A saját tapasztalatom alapján úgy érzem, hogy a TM nemcsak beteljesíti azt, amiért az ember elkezdi, hanem sokkal többet is ad annál.